A grafológia mint tudomány, a múltból a jövőbe

 

A grafológia története:


Már az ókori Egyiptomban is szent cselekedetként tisztelték az írást. Az írott szentkönyveket az istenség megnyilatkozásaként becsülték, és e könyveket a templomokban őrizték, úgy mint az arany és az ezüst isteneket.”

A grafológia görög elnevezésű szó, jelentése, grafo- írás és a logosz-tudomány írással foglalkozó tudomány.

Az írásművészet kezdetén már megfigyelték a különböző írások jellemző sajátosságait.

Japánban például már az öregségi időkben foglalkoztak kezdetleges grafológiával. Ezen ország varázslói tintával rajzoltattak papírlapon egy vonást, és hosszúsága, vastagsága, gyöngesége, élessége stb. után meghatározták az illető jellemét.

Arisztotelész (Kr.e. 384-322) azt mondta: „…éppen úgy, ahogy a beszélgetés jelzi a lélek fogalmait, éppen úgy mutatja az írás a beszélgetést és a gondolatot”.

Demetrius szónok Athénben, ugyanebben az időben mondta: „ A betű mutatja a lelket, aki betűket ír, az valósággal benyomja ezekbe lelkének képét, mi tehát az írás által megismerhetjük az írónak a lelkét.”

Az ókor más bölcsei és költői is az írást tartották a jellem tükrének, de nem tudhatjuk, hogy ez a stílusra vagy a formára vonatkozott-e.

Justinianus az i. sz. 534-ben közzétett több cikkelye érint írásszakértői jellegű kérdéseket.

A XVII. Században az egyéni írásmód kialakulásához az írásbeliség általánossá válása volt szükséges.

Felfigyelnek arra, hogy a kézírások különböznek egymástól, és megállapítják, hogy az írás és jellem összefüggésben van egymással, ezért a kézírásból következtetni lehet a jellemre.

A korszak jelentősége, hogy megfogalmazódik kérdés formájában a kézírás grafológiai jellegű vizsgálata, kialakul az érdeklődés, és Lavater munkájában felmerül a rendszerezés igénye is.

Egymástól elkülönülten foglalkoznak ezzel a problémával.

A korszak eredményei:

Megfogalmazódott a tudományosság igénye a grafológiát illetően.

A grafológiai és pszichológiai ismereteket rendszerezték azok, akik az írást mélyebben tanulmányozták.

A grafológiai élet szerveződése nemzetközi szinten is megindult. Társaságok alakultak, kongresszusokat szerveztek, folyóiratokat indítottak, publikáltak, ahol lehetett.

A legfejlettebb előrehaladást Európában a grafológia tudománya Franciaországban, Németországban majd Angliában érte el. Magyarországon 1930 körül tűnt fel írásaival Bendetz Móricz, aki igyekezett az olvasót bevezetni a grafológia tudományába.

A második világháborút követő új rendszer visszaszorította mind a pszichológiát, mind társtudományt. A grafológia munka is stagnált, és csak az 1960-70-es években kávéházban és presszókban, szórakoztatásképpen végezték a kézíráselemzést Magyarországon. Ekkor született meg a „kávéházi grafológia” elnevezés. Ebben az időben az egyetlen hivatalos engedéllyel rendelkező grafológus volt az országban. Egészségi állapota miatt egyetemi tanulmányait nem tudta befejezni.

Külföldi és hazai szakkönyvekből autodidakta módon sajátította el a grafológiát, a pszichológiát, a karakterológiát, a kísérő tudományokat, a Szondi-Lipót-féle módszer-, és ösztöntant.

Harminc év tapasztalata után írta meg máig is használható könyvét:

„Grafológia. Az íráselemzés kézikönyve” elnevezéssel.

1987-ben alakult meg a 2. Magyar Írástanulmányi Társaság, melynek azóta is dr. Agárdi Tamás az elnöke.

A Társaság felismerte azt a tényt, hogy szükségszerű a grafológiát széles körben terjeszteni.


Betekintés a grafológia tudományába:

Az ember és a kézírás kapcsolatát, az életkor és a betegségek okozata írásváltozást, már az i. u. I. században tanulmányozták.

Erre a korszakra általánosan jellemző, hogy az egyéni írásmód kialakulása során felfigyeltek a kézírások különbözőségeire. Megállapították, hogy az írás és a jellem összefügg egymással. Kifinomult személyiségű emberek lágyabb vonalvezetéssel írnak, a karakteresebbek , keményebben, határozottabban hozták létre írásukat. Saját írásunk annyira jellemzi egyéni tulajdonságainkat és megnyilvánulásainkat, mint ahogy újlenyomatunk a genetikai hovatartozásunkat. „Ahogy nincs két egyforma újlenyomat úgy nincs két egyforma írásproduktum sem.”

Az írásban megkülönböztetjük a betűk szubsztanciáját, testét, azok formáját és környezetét, magasságukat, karcsúságukat, helyzetüket, összekötésüket, az őket elválasztó távolságot, a sorok közti távolságot, azt, hogy a sorok egyenesek vagy ferdék, az írás tisztaságát, könnyedségét vagy nehézségét

Bár a tudomány feltárta, hogy a kézírás folyamata „az agy legmélyebb régióiból ered”, tulajdonképp, amikor írunk nem a kezünkkel, hanem az agyunkkal írunk. Az írás neuronok millióinak egybehangolt munkáját igényli. A tudatalatti összes megnyilvánulásait, az elfojtott elzárt érzelmek, indulatok, ösztöntörekvések, életerők, mind az agy folyamatos tevékenységei. A logikai képességünket az agyi gondolkodás működését és sebességét, az agyimpulzusaink összességét mind az íráson keresztül megvizsgálhatjuk. Agyunk folyamatos működésének szinten tartására nagyon sok külső ingerre és információra van szükségünk.

A külső ingerek milyensége negatív aspektussal hathatnak az agyi munkára, ez ugyancsak megnyilvánul az írásunkban. Ezért nagyon fontos szempont a grafológus számára, hogy figyelembe vegye az írást befolyásoló, külső környezeti hatásokat. A grafológusi munka számára egészen nyilvánvalóvá vált, hogy a grafológia csak több tudományágat átfogó közös kutatásokkal közölheti a kézírás folyamatának titkait.

A grafológus képes a maga határait tágítva választ adni a „Mondd meg, milyen vagyok” szívszorongató kérdésre. A grafológus azáltal, hogy belát a lélek mélyére, képes feloldani az önismeretlenség feszítő érzését, képes a maga módján segíteni az útkeresésben. A „ki vagyok?” kérdésre nem is lehet választ kapni mások tekintete nélkül. „Csak másban moshatod meg arcodat”. – írja József Attila, s a grafológus pontosan arra vállalkozik, hogy visszatükrözze a saját módszere, sajátos „tükörrendszere” alapján a másik embert.

Az önismeret megszerzésének vágya sokakat érint. Egyre többen indulnak el a belső utakon – remélve a fordulatot hozó, nagy felismerést. Az önkeresés módja sokféle lehet, s ezek közül csupán az egyik lehetőség a grafológia. A kézírásból, a vonalak dimenziójából különös élmény eljutni a lélekhez. Izgalmas kalandot ígér, bár aki már foglalkozott grafológiával, az tudja, hogy meglehetősen fáradságos, nagy kitartást igénylő túráról van szó.

A grafológia problémái a legkiválóbb elmék képzeletét is izgatják, s mivel az emberről akarja megmondani az igazságot, érthető mindjobban növekvő népszerűsége. De természetesen a grafológiától nem lehet olyan exakt eredményeket várni, mint pl. a vegytantól, a rendelkezésre álló eszköz, a kézírás végeredményben korlátozott jellegű, s nem mutathat ki mindent, ami az emberre vonatkozik. Másrészt azonban egységes és áttekinthető keresztmetszetet nyújt az egyénről, pl.(nem mutatja ki az illető nemét, korát, foglalkozását, szemüveget hord –e vagy nem, van – e valamilyen kézbetegsége, jobb vagy balkezes – e. Ezekre a dolgokra rákérdezünk a kliensektől).

A grafológiát mint tudományt 8 szerkezeti egységre bontanám amely alapján, első szerkezeti egység: a szakmai szempontból elvégzett teljeskörü személyiségkép.

(Én-hez való viszony, szociabilitás, érzelmi élet, mentális jellemzők, energizáltság, munkatevékenység, motivációk, ösztönterület).

Második szerkezeti egység: alkalmazott grafológia címszó alatt pályaválasztás, pályaalkalmasság, csapatépítés, vezető-kiválasztás, tárgyalási stratégiák és aláírás témakörökben ad gyakorlati tanácsokat az elemzés készítéséhez. A tananyagrészt esettanulmányok zárják egy speciális témakörrel, a tárgyalási stratégiák ismertetésével kiegészítve. Hasznos és fontos terület, mert az eddigi oktatási képzési rendszerben nem minden iskolában volt oktatott témakör.

A harmadik szerkezeti egység: az emberi kapcsolatpiramis az emberi kapcsolatokkal, azon belül a pályaválasztás, párkapcsolati megfeleltetés, szexualitás témakörébe ad betekintést olyan értelmező pszichológiai háttérismeretekkel, melyek nélkül meglehetősen nehéz reálisan látni és értékelni a kapcsolatokat. Ugyanilyen fontossággal bír az együtt maradás kritériumait elemző rész is. A témakör záró része egy gyakorlati elemzést mutat be, amelyben egy férfi három nő közül szeretné kiválasztani élete párját, s a választási elemzési folyamat részleteit, elemeit ismerhetjük meg. A szakmai részben külön terület foglalkozik a zárt testületek és egyéb partneri megfeleltetések grafológiájával is.

A negyedik szerkezeti egység: Gyógypedagógiai grafológia a fogyatékossággal rendelkező emberek személyiség adottságaival foglalkozik. Ebben a témakörben beszélhetünk a hallásfogyatékosok személyiségjegyeinek az íráson keresztül való vizsgálatáról. A látásfogyatékosok, akik csak látásukban fogyatékosak, tehát nem vakok, szintén személyiség átalakulását vizsgálni lehet az írásukban. Az értelmi fogyatékosságot, vagy mentális gyengeségeket nagyon jól lehet az íráson keresztül kiszűrni. Egyedül a mozgás fogyatékosok személyiség változásait nehezen lehet kiszűrni az írásproduktumból, mivel a mozgás fogyatékosok nem alkotnak jellegzetes típust, nagyon változatos és egyéni képet mutatnak.

Az ötödik szerkezeti egység: Az íráson keresztül nagyon jól lehet tanulmányozni az alkoholizmus, a drogfüggőség, a különböző pszichiátriai gyógyszeres kezelés okozta elváltozásokat.

Az hatodik szerkezei egység: Idetartozik a balkezesség jellegzetes írássajátosságai. A különböző beszédhibák, zavarok, pl: dadogás, hadarás, diszlexia, afázia úgyszintén jól kimutathatóak az írásproduktumban.

A hetedik szerkezeti egység: Gyerekrajzok elemzése. A színek szimbolikája, és térszimbolika használata a rajzpedagógiában.

A nyolcadik szerkezeti egység: a betegségjegyek vizsgálata az írásban a holisztikus grafológia segítségével. A holisztikus grafológiának a tradicionális (az eddig alkalmazott, hagyományos) grafológiával szemben az az előnye, hogy nemcsak feltárja az írásalapján a pszichés, mentális, emocionális és fiziológiai jellemzőket, hanem oly módon szemléli, elemzi és vizsgálja a kölcsönhatásokat és összefüggéseket, hogy az ok-okozati összefüggések és ezek időrendisége is kiderül.

A holisztika jelentése: teljes, osztatlan, ép, egész, a szó görög eredetéből fakadóan. A holisztika abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy a világegyetem integrált egész, amelyben minden mindennapi összefügg. A holisztika nem szedi részeire a világot, nem egyszerűsíti le a helyzeteket szétdarabolással. A személyiség megismerésének a teljességére hívja fel a figyelmet.

A betűk alaktanában különböző variációk, betűmodulációk jöhetnek létre, melyek a szervezetben lejátszódó pszichés, mentális, érzelmi, viselkedésbeli, illetve fiziológiás változásokat jelenítenek meg. A holisztikus grafológia egyik alappillére annak felismerésének, hogy a kínai orvoslástanban alkalmazott szervrendszerek, szervek szimbolikus tartalmai megfeleltethetőek az egyes betűk ősi szimbolikus tartalmainak.

A kínai orvoslástan 4 alaptézisére épül a személyiség komplex vizsgálata, így a fizikális és pszichés állapot, valamint a viselkedésformák megértése.

 

Energia körfolyamat rendszere:

Az energia körfolyamata a makrokozmoszban (külvilág, természet) hasonlóan megy végbe, mint a mikrokozmoszban, vagyis az emberi szervezetben.

A világegyetem – az orientalista felfogás szerint – öt alapelemből (föld – fém – víz – fa – tűz) épül fel, ezek az elemek egy örökös körfolyamatban állandó átalakuláson mennek keresztül.

Az alapfunkciók rendszere:

1. Emésztőrendszer (Föld elem): szervei a gyomor, a hasnyálmirigy és a lép.

2. Légzőrendszer (Fém elem): szervei a tüdő és vastagbél.

3. Agyi rendszer (Víz elem): szervei a vese és a hólyag, a vízháztartás és a méregtelenítés zajlik ebben a rendszerben.

4. Izomrendszer (Fa elem): szervei a máj és az epehólyag, melyek segítségével mobilizálni lehet az energiákat.

5. Keringőrendszer (Tűz elem): két részből áll, a szív és a vékonybél, mentális, pszichés, emocionális információk felvétele zajlik.